Romány Tibor vagyok és testnevelőként, valamint osztályfőnökként veszem ki a részem a Piliscsévi Általános Iskola életéből.
Hiszem, hogy testnevelőként az egyik legközvetlenebb és leginteraktívabb kapcsolat alakítható ki a gyerekekkel, amit megfelelően felhasználva, hosszú távú és szoros összefonódás hozható létre az egészséges életmód és az azt meghatározó gondolkodásmód között. A testnevelés órák elengedhetetlen szakmaiságát, anatómiai és fiziológiai terhelhetőségek felmérését, vagy akár a különböző képességek korosztályfüggő módszertanú fejlesztését, ki kell hogy egészítse, a személyiség tudatos formálása, ami meghatározó eszköz lehet az egészséges és kiegyensúlyozott életük megformálásában.
Osztályfőnökként fontos, de nem a legfontosabb feladat, hogy adminisztratív vagy tanulmányi eredmények részletes megvitatása terén vezetőt vagy felelőst kapjon az osztály. Szükség van egy jóindulatú, szeretetteljes, de határozott biztonságot adó iránymutatásra, amit az iskolában egy számukra központi helyen szereplő felnőttnek, az osztályfőnöknek kell betölteni. Az így megteremtett biztonságérzet és bizalom lehet a záloga az iskola, ezáltal a tanulás megszerettetésének, a szociális és társas kapcsolati képességek fejlődésének, az egyéni és közösségi problémák megoldásának módjából megtanult helyzetkezeléseknek, egyszóval az élet tanulásának…
…ha visszagondolok a régi tanítóimra, már nem igazán emlékszem, hogy mit és hogyan tanítottak. Arra emlékszem, hogy mit adtak…
„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.”
(Németh László)
1972-ben születtem Esztergomban. Jelenleg Dorogon élek férjemmel és két gyermekemmel Dorka lányom (22 éves), Boldizsár (15 éves).
Általános iskolai tanulmányaimat a Zrínyi Ilona Általános Iskola zenei tagozatán végeztem, majd a Dobó Katalin Gimnáziumban végeztem a középiskolai tanulmányaimat. Általános és középiskolai éveim alatt hegedültem, valamint tagja voltam az esztergomi Monteverdi Kórusnak és a Dobó Gimnázium kórusainak. A zene szeretete a mai napig megmaradt és fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel kapcsolatokat keressünk a képző és a zeneművészet között.
Tanári diplomámat az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola földrajz –rajz szakán szereztem meg. Főiskolás éveim alatt, már több kiállításon szerepeltem képeimmel, sokáig nem tudtam dönteni a művész pálya és a pedagógusi pálya között. A tanítás erősebbnek bizonyult!
Szakmai szempontból sok remek lehetősségem volt eddigi munkahelyeimen az esztergomi József Attila Általános Iskolában és a dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskolában.
Az utóbbiban 1991-től az Értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia (ÉKP) jegyében folyt a tanítás. Ezt a pedagógiai szemléletet nekem is magamévá kellett tennem, mikor 2005-ben itt helyezkedtem el. Több tanfolyamon, továbbképzésen is részt vettem. Rögtön bekapcsolódtam a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciájába. Tíz éven át különböző tudomány területeken indultak diákjaim, a tudományos munkáikkal.
De a szívem csücske a rajzszakkör, a rajztanítás. A szakkör lehetőséget biztosít több eszköz, technika megismerésére, s időben is több lehetőséget biztosít.
Mindig is foglalkoztatott a nehezebb sorsú gyermeke élete, körülményei beilleszkedési problémái, ezért örömmel végeztem el egy mediációval, vagyis konfliktuskezeléssel foglalkozó továbbképzést, majd egy másikat, a „Kommunikációs hídépítés ép és fogyatékos emberek között” címűt. A differenciálásnak a lényege, hogy ugyanazt a munkát más módon végzik el a gyerekek, képességüknek, technikai tudásuknak megfelelően, vagy különböző témákat dolgoznak fel, a már említett szempontok szerint.
2023-tól óraadóként dolgozom a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Vitéz János Tanárképző Egyetemen.
Nagyon örülök, hogy tanár vagyok. Ez az egyik leghálásabb munka. Kreatív, empatikus, sosem egysíkú, mindig van benne kihívás és mindig van benne siker. Mindig van lehetőség a tanulásra megújulásra, ha hagyjuk, magunkat mindennap tanulhatunk, mert diákjaink mindig előállnak valami újjal.
