Mezei Cristina Simona vagyok, Leányváron élek férjemmel és négy gyermekünkkel. Családom stabil hátteret és folyamatos inspirációt jelent számomra, hiszen gyermekeim révén nap mint nap közelről tapasztalom meg a különböző életkorú gyermekek fejlődését, igényeit és világát. Ez a személyes közelség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy néhány éve tudatosan a tanítói hivatást választottam.

Jelenleg az Esztergomi Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanító szakos hallgatója vagyok, ahol elméleti és gyakorlati tudásomat folyamatosan bővítem. A pedagógiai pályán rendelkezem tapasztalattal is, amit pedagógiai asszisztensként szereztem. Megerősítette bennem, hogy a gyermekekkel való mindennapi munka nemcsak öröm, hanem felelősségteljes hivatás.

Pedagógiai szemléletem középpontjában a szeretetteljes, nyugodt és támogató légkör megteremtése áll. Nyitott vagyok az együttműködésre, a szakmai fejlődésre, valamint az új pedagógiai módszerek megismerésére, alkalmazására, amelyek elősegítik a gyermekek önállóságát, kreativitását és aktív részvételét.

A közös munkát a kollegákkal, szülőkkel és legfőbbképpen a gyerekekkel már nagyon várom. Itt a Pilis lábánál, szívében minden adott, hogy a gyerekek egy biztonságos környezetben sajátítsanak el tudást, élményt és mindent, ami a nagybetűs élethez kell, hogy egy nap majd kirepüljenek, mint a madarak a fészkükből.

Mottóm

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg

„A csoda akkor is csoda, ha megtépázta az élet. A csoda akkor is csoda, ha könnyei közt állt fel újra. És te az vagy. Egy létező, lélegző, élő bizonyíték arra, hogy a sötét nem győzhet. Minden nap, amikor felkelsz, új esély a virágzásra, mert a fény benned van-és senki nem veheti el tőled.” Vámos Robi

Bemutatkozás

„Mindenfajta nevelés önnevelés, s mi, mint pedagógusok, nevelők, csak a környezetet alkotjuk meg, amelyben a gyermek neveli önmagát.”

(Rudolf Steiner)

Gyógypedagógusként és logopédusként több mint két évtizede kísérem a gyerekek fejlődését. Pályámat tanítóként és angoltanárként kezdtem. Szegregált iskolai környezetben szereztem mély tapasztalatot SNI, autizmus spektrum zavarral élő, valamint BTMN hátterű gyerekek komplex fejlesztésében és tanításában.

A nyelvek iránti rajongásom és kíváncsiságom mindig is meghatározó volt az életemben. A magyar nyelv szeretete és a nyelvtan iránti elkötelezettségem mellett fontos szerepet kapott a külföldi tapasztalatszerzés is: Spanyolországban és Olaszországban szerzett élményeim, valamint a Külkereskedelmi Főiskolán Nemzetközi Kommunikáció szakon végzett tanulmányaim még nyitottabbá tettek a világra, a kultúrákra és az emberi kapcsolódások sokszínűségére.

Hazatérésem után a Kaposvári Egyetem Gyógypedagógiai Kar logopédia szakirányán szereztem gyógypedagógusi diplomát. Ezt követően a pedagógiai szakszolgálat keretein belül óvodás és első osztályos gyermekek logopédiai ellátását, valamint szakértői bizottsági vizsgálatokat végeztem, majd az EGYMI kötelékében vettem részt az SNI-s gyerekek célzott, egyénre szabott fejlesztésében.

Szakmai munkámban elengedhetetlennek tartom a természetközeli, élményalapú és a mindennapi életben valóban használható tudás átadását. Hiszem, hogy a fejlesztés nem a hiányosságok kényszerű kitöltéséről, hanem a meglévő értékek és képességek kibontakoztatásáról szól.

Olyan elfogadó és biztonságos közget szeretnék teremteni a hozzám érkező gyerekek számára, ahol mindenki önmaga lehet, anélkül, hogy skatulyákba vagy kényszerített keretek közé kellene szorulnia. Mert az almából sosem lesz körte,  és milyen csodálatos, hogy mindkettő a maga nemében tökéletes és egyedi. Célom, hogy segítsem őket megtalálni a saját hangjukat, önbizalmukat és örömüket a tanulásban.

Gombár Enikő

Gyógypedagógus, logopédus, tanító

„A diákokat gondolkozni kell megtanítani, nem arra, hogy mit gondoljanak.”
/Margaret Mead/

Gongola-Sztancsik Katalin vagyok, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanár, valamint hitoktató. 2008-ban szereztem diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Pályám során általános és középiskolában egyaránt tanítottam, 2019 óta pedig a Piliscsévi Általános Iskola tantestületének tagja vagyok.

Az itt töltött évek alatt magyart és etikát tanítottam, valamint osztályfőnöki feladatokat is elláttam. Jelenleg a felső tagozaton irodalmat és nyelvtant tanítok. Az iskola nem csupán a munkahelyem: családom révén is szorosan kötődöm az intézményhez. Legidősebb gyermekem a tavalyi tanévben ballagott el, középső gyermekem pedig jelenleg is iskolánk tanulója.

Szeretek Piliscséven élni, és fontos számomra, hogy aktívan részt vegyek a település közösségi életében. Férjemmel a Piliscsévi Kisboldogasszony Katolikus Karitász csoport alapítói közé tartozunk. A Karitász kórus vezetőiként számos program és műsor szervezésében is részt veszünk. Hiszem, hogy egy közösség akkor válik igazán élővé és összetartóvá, ha tagjai egymásért is tesznek.

Pedagógusként legfontosabb célom, hogy segítsem a gyermekeket az anyanyelv helyes és igényes használatának elsajátításában, közelebb hozzam hozzájuk az irodalom világát, és megszerettessem velük az olvasást. Meggyőződésem, hogy az olvasó gyermekből gondolkodó felnőtt válik. Az irodalom nem csupán művek és szerzők ismeretét jelenti: lehetőséget ad arra, hogy a diákok kérdezzenek, véleményt alkossanak, megértsenek másokat és önmagukra is jobban rálássanak.

Bízom abban, hogy az iskolánkban megszerzett tudás, a megszerzett tapasztalatok és az itt kialakított értékek olyan biztos alapot jelentenek tanítványaink számára, amelyre a középiskolában és későbbi életük során is építhetnek. Legnagyobb öröm számomra, ha egykori tanítványaim nemcsak sikeres, hanem gondolkodó, nyitott, másokra figyelő és boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké válnak.

„Egyetlen szabadságot tudok, és ez az elme szabadsága.”
/Antoine de Saint-Exupéry/

Tanulmányaimat az Eszterházy Károly Egyetemen végeztem testnevelő tanár és közösségi művelődés szakon, emellett elvégeztem egy személyi edző képzést is.

A mozgás és a sport gyermekkorom óta életem szerves része: több egyéni és csapat sportágban is gyakorlatot szereztem, így pontosan látom, hogyan formálja a sport a gyermekek egyéniségét, kitartását és közösségi szellemét. Testnevelő tanárként a munkám nem csupán a mozgásformák megtanításáról és a fizikai teljesítmény méréséről szól, hanem a személyiségformálásról és az életre való felkészítésről is. A testnevelésóra az egyik legközvetlenebb közege annak, hogy a gyermekek valódi tapasztalatokat szerezzenek önmagukról és a közösségben betöltött szerepükről. Célom, hogy a sport a gyerekek mindennapjainak természetes és örömteli részévé váljon. Bízom benne, hogy a megszerzett élmények és az egészséges életmód szeretete egy életen át elkíséri majd őket. „A mozgás öröm, az egészség érték, a kitartás pedig siker.”