Kóbor Kriváneková Nikoleta vagyok, Szlovákiában születtem.  2019 óta magyar és szlovák állampolgár vagyok. A férjemmel Kesztölcön élünk 9 éve. Egy csodálatos kisfiú édesanyja vagyok, aki minden percünket bearanyozza.

Szlovákiában jártam Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába és a középiskolai tanulmányaimat Kereskedelmi Akadémián végeztem, magyar nyelvű osztályban. Mivel magyar nyelvű oktatásban részesültem, így a magyar nyelv volt a „plusz” tantárgy. Esztergomban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem a szociálpedagógusi diplomát. Közel 10 évig dolgoztam a gyermekvédelemben, az utolsó 3-4 évben, mint óvodai és iskolai szociális segítő. Ebben a munkakörben lehetőségem nyílt arra, hogy az óvodák és az iskolák napi dolgaiban részt vegyek. Ennek is köszönhetően hoztam meg a döntést, hogy pedagógusi pályára lépjek.

Idén felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, szlovák és nemzetiségi szlovák nyelv és kultúra tanári szakra. A tudásomat ezzel is gyarapítani kívánom.

Miért a Szlovák nyelv? – Számomra egyértelmű volt, mivel az egyik részem a mai napig „Szlovák”.  Nagy örömre szolgált mikor megtudtam, hogy a környezetemben a szlovák nemzetiség jelen van. Bízom benne, hogy a tudásom és az ismereteim által a gyermekek – szüleik – többet megtudnak majd Szlovákiáról. Meglátják, hogy a szlovák nyelv nem is olyan ördögtől való.

"Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól. " Alan Alexander Milne, Micimackó

Előre leszögezem, hogy 60 évesen röviden bemutatkozni majdnem reménytelen. Minél

hosszabb egy életút, annál több a tény. De kell-e tudni mindent a másikról? Mi lehet a fontos?

Tanító és pedagógia szakos középiskolai tanár vagyok. 50 baranyai év után jöttem a Pilisbe, ide

Piliscsévre. Van két nagyszerű és tehetséges felnőtt gyerekem. Van egy nagyszerű társam. 39

szenvedélyes év köt az oktatáshoz. Tanítottam általános iskolában, dolgoztam gimnáziumban.

Nagyszerű mestereim voltak.

Mottót ritkán használok. Annyi jó van, képtelenség választani. Egy valamikori barátom ezt

használja:

„Az ember a tengerrel határos.” (Jelena Svarz: Antropológiai földtan) Talán ez. Benne van

minden végtelenség: a végtelen tér, a végtelen tudás, a végtelen szeretet, az egyszeri,

megismételhetetlen ember...

Szakmánkhoz legközelebb a végtelen tudás áll. Magam a tanítás során azt szeretném, hogy erre

a végtelenségre hívjam fel a diákjaim figyelmét, hogy átéljék, hogy mekkora öröm ezt

elsajátítani, hogy mekkora ajándék, hogy maguk választhatják ki, melyik érdekes nekik.

Azt nem tudom megmutatni, hogy milyen a világ, mert az én világom csak nekem olyan. Abban

tudok segíteni, hogy kinyissák a szemüket és nézzék meg maguk, hogy nekik milyen. Talán ez

a legfontosabb feladatom, és ez nem kevés.

Kedves Szülők!

Horváthné Kakuk Nikoletta vagyok, jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karán folytatom tanulmányaimat, tanító szakon. Férjemmel és két gyermekemmel tavaly költöztünk Piliscsév festői falujába. Nagy örömömre, lehetőségem nyílt a Piliscsévi Általános Iskolában tanítói pályafutásomat elkezdeni.

A gyermekek számára fontos, hogy az iskolában kialakuljon egy olyan személyes közeg, ahol motiváltak és érdemes erőfeszítéseket tenniük. Ezért munkám során igyekszem szeretetteljes, támogató légkört biztosítani, ahol a gyermekek képességeiket és tudásukat játékos, élményszerű tanulási technikákkal fejleszthetik. Az alapkészségek elsajátítása mellett célom, hogy felfedezzem a bennük rejlő tehetséget és segítsek annak kibontakoztatásában.

Nagyon fontosnak tartom az olvasás megszerettetését, az alapvető anyanyelvi alapozás hangsúlyozását, mellyel fejlődik a gyermekek önértékelése, kreativitása és képzelete. A könyvek által új világ nyílik meg a gyermekek előtt, ahol észrevétlenül tanulhatnak szeretetről és barátságról, átélhetnek kalandokat, örömet, kudarcot és sikert egyaránt.

Gondolataimat az alábbi két idézettel szeretném zárni:

/”Minél jobban ismerjük a gyermeket, annál jobban megértjük,

   minél jobban értjük, annál inkább szeretjük,

   s így annál hatékonyabban tudjuk majd nevelni.”/

   (Nagy László)

/”Nem az a fontos, milyen sokat adunk, hanem az,

   mennyi szeretettel tesszük azt.”/

   (Teréz anya)

Tisztelt Szülők, Kedves Diákok és Kollégák!

Bodnár Diána vagyok, végzettségemet tekintve közgazdász, ugyanakkor hiszem, hogy a múlt megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a „jelent” és felkészüljünk a jövő kihívásaira. Ennek apropóján, aktuálisan a tanulmányaimat a Kodolányi János Egyetem bölcsészkarán, Történelem szakon folytatom, ebből kifolyólag a hétköznapokban Történelem valamint Hon és népismeret tantárgyak keretében találkozhatnak velem a diákok.

Arra a kérdésre, hogy „miért választottam a történelem tanítást” a következő érvek élveznek prioritást a részemről: a történelem iránti érdeklődésem gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek. Mindig is lenyűgözött, hogyan formálták az események és a nagy egyéniségek a világot, amelyben élünk. Tanárként az a fő célom, hogy ezt a lelkesedést és kíváncsiságot továbbadjam a diákoknak, valamint, hogy segítsek nekik felfedezni a történelem izgalmas világát. Nem mellesleg, feladatomnak érzem a tudásvágy és érdeklődés felkeltését, mivel szeretném, ha a diákok élvezettel és kíváncsisággal tanulnák a tantárgyat és megértenék annak összetett összefüggéseit. Fontos számomra, hogy ne csak száraz tényeket memorizáljanak, hanem valóban megértsék és átérezzék a történelmi események és folyamatok hozadékát. Továbbá, véleményem szerint elengedhetetlen a kritikus gondolkodás fejlesztése, melyre a történelem tanulása kiváló lehetőséget nyújt. Arra ösztönzöm a diákokat, hogy kérdéseket tegyenek fel, elemezzék a forrásokat és alakítsák ki saját véleményüket a történelmi eseményekről. Célom, hogy a diákok megértsék, hogyan kapcsolódnak össze a különböző történelmi események és felismerjék, hogy a múlt hatással van a jelenre és a jövőre is.