Kóbor Kriváneková Nikoleta vagyok. Szlovákiában születtem, 2019 óta kettős, magyar és szlovák állampolgár vagyok. Családommal Kesztölcön élünk. Egy csodálatos kisfiú édesanyja vagyok, aki minden napunkat bearanyozza.

Szlovákiában magyar tanítási nyelvű alapiskolába jártam, majd középiskolai tanulmányaimat a Kereskedelmi Akadémián, magyar nyelvű osztályban végeztem. Mivel magyar nyelvű oktatásban részesültem, a magyar nyelv számomra „plusz” tantárgyként volt jelen.

Esztergomban, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem szociálpedagógusi diplomát. Ezt követően közel tíz éven át dolgoztam a gyermekvédelem területén, az utolsó három-négy évben óvodai és iskolai szociális segítőként. Ebben a munkakörben lehetőségem nyílt arra, hogy közelebbről megismerjem az óvodák és iskolák mindennapjait, a gyermekek, a pedagógusok és a családok életét. Ez a tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy meghozzam a döntést: a pedagógusi pályát választom.

2026-ban a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Nemzetiségi Intézetének Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszékén szlovák és nemzetiségi szlovák nyelv és kultúra tanári szakon szereztem diplomát.

Miért éppen a szlovák nyelv?

Számomra ez mindig is egyértelmű volt, hiszen a szlovák nyelv és kultúra a mai napig identitásom fontos része. Nagy öröm számomra, hogy a környezetemben jelen van a szlovák nemzetiség, és hogy pedagógusként lehetőségem nyílik ennek a nyelvnek, kultúrának és hagyományvilágnak a megismertetésére.

Bízom benne, hogy tudásommal és tapasztalataimmal hozzájárulhatok ahhoz, hogy a gyermekek és szüleik minél többet megtudjanak Szlovákiáról, a szlovák nyelvről és kultúráról. Szeretném megmutatni a gyermekeknek, hogy egy új nyelv megismerése nemcsak tanulás, hanem egy új világ felfedezése is – és hogy a szlovák nyelv bizony nem is olyan ördögtől való. 😊

Pedagógusként fontosnak tartom, hogy a gyermekek merjenek önmaguk lenni, legyenek kíváncsiak, nyitottak és büszkék arra, ami őket egyedivé teszi.

„Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.”

Alan Alexander Milne – Micimackó