Kedves Szülők, Tisztelt Kollegák!

Ezúton köszönöm a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok Önöknek. Bodnár Diána vagyok, végzettségemet tekintve közgazdász, szálláshelymenedzsment specifikációval, ugyanakkor az örök „útkereső”, akinek az alapszabály az életében: az egyediség szabadsága. Ezen jelzők magyarázataképp Hamvas Béla gondolatát hívom segítségül:

„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs.

Valakinek lenni a semmiből.

Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni.

Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen."

Eddigi ismereteim alapján- reményeim szerint, hasznos tudástárral fogom tudni felvértezni a gyermekeket a hétköznapokban, annak köszönhetően, hogy az elmúlt években széleskörű tapasztalatot gyűjthettem. Példaként említve: középvezetői múltam hat évre nyúlik vissza, mellette pedig, saját vállalkozást üzemeltetek, amiben a gyermekek központi szerepet játszanak. Továbbá, aktív egyetemi tanulmányaim biztosítják az alapot a folyamatos önképzés kapcsán jelenleg is, hiszen úgy gondolom, hogy az életben az egyik legfontosabb dolog a változásra való fogékonyság, ami leghatékonyabban a folyamatos tanulással érhető el, így ez a jövőt illetőleg az egyik legfőbb célom.  A “tanár-diák” lét kettősségű helyzetem előnye, hogy pontosan érzem annak a súlyát, amit a bizonyítási vágy terhe ró a diákok vállaira, ezért úgy gondolom, hogy ez a szituáció egymás megértésének elősegítését szolgálja a diákok és köztem. Szabadidős elfoglaltságom a vállalkozásom koordinálásval telik, mely szezonális jellegű és turizmusra épít, ugyanakkor a természetjárás, a versírás, a művészeti véna erősítése és a szociális jellegű tevékenységek is az általam kedvelt témacsoportok tárházát bővítik.

Tanári karrierpályám tekintetében elmondhatom, hogy életkorom és tudásvágyam elérte azt a pontot, melynek alapja nem „csak és kizárólagos” elven az önfejlesztés, hanem az ezidáig megszerzett és a jövőben megszerzésre váró ismeretek átadásának és kamatoztatásának lehetősége a fiatalabb korosztály tanulmányain keresztül-a hasznosság jegyében.

Záróakkordként egy angol népköltést kívánok Önökkel megosztani, melynek fényében szeretném a diákokkal való kapcsolatrendszerem, az irántuk társított elképzelésem és a vállalt feladatköröm lelkületét vázolni:

„Egy szeg miatt a patkó elveszett,
A patkó miatt a ló elveszett,
A ló miatt a csata elveszett,
A csata miatt az ország elveszett,
Verd be jól azt a patkószeget!

(Fordította: Károlyi Amy)

Maradok Tisztelettel:

Bodnár Diána