LUCIA OLOŠTIAKOVÁ, rodená GIANITSOVÁ

LUCIA OLOŠTIAKOVÁ, nee GIANITSOVÁ

LUCIA OLOŠTIAKOVÁ, szül. GIANITSOVÁ

Narodila som sa 28. decembra 1977 v Košiciach, kde doteraz žijú moji rodičia, stará mama a mladšia sestra s rodinou. Košice sú nielen moje rodné mesto, ale aj moje najobľúbenejšie miesto na svete. V súčasnosti bývam s manželom a dvomi synmi v Malej Ide v blízkosti Košíc.
I was born on December 28, 1977 in Košice, where my parents, grandmother and younger sister and their family still live. Košice is not only my hometown, but also my favorite place in the world. I currently live with my husband and two sons in Malá Ida near Košice.
1977 december 28-án születtem Kassán, ott élnek szüleim, nagymamám és hugom. Kassa nemcsak a szülővárosom, hanem számomra a világon a legkedvesebb város. Jelenleg Kisidán lakom férjemmel és két fiammal, Kassa közelében.

Štúdium:

K slovenskému jazyku a literatúre som mala srdečný vzťah už počas štúdia na Gymnáziu sv. Tomáša Akvinského v Košiciach. Preto som sa v rokoch 1996 – 2001 rozhodla pokračovať v štúdiu na Filozofickej fakulte Prešovskej univerzity v Prešove, a to odbor slovenský jazyk a literatúra (jednoodborové štúdium). K tomu som si počas štúdia pribrala aj pedagogické predmety, aby som mohla byť kvalifikovanou učiteľkou pre II. stupeň základnej školy a strednú školu. V roku 2001 som v tomto odbore získala titul magister (Mgr.) za diplomovú prácu na tému „Špecifikum vyjadrenia literárneho textu vo filmovej reči“. Neskôr som na Prešovskej univerzite pokračovala aj v doktorandskom štúdiu v odbore slovenský jazyk (2001 – 2006) a v odbore všeobecná jazykoveda (2007 – 2011). V roku 2011 som obhájila dizertačnú prácu na tému „Analogistický a anomalistický princíp pri kodifikáciách – substantívna deklinácia“ a získala som titul doktorka filozofie („philosophie doctor“ – PhD.).
The study:

I had a warm relationship with the Slovak language and literature already during my studies at the Gymnasium of St. Thomas Aquinas in Košice. Therefore, in the years 1996 – 2001, I decided to continue my studies at the Faculty of Arts of the University of Prešov, in the field of Slovak language and literature (single-major study). In addition, during my studies, I also gained pedagogical subjects in order to be a qualified teacher for II. grade of elementary school and high school. In 2001, I received a master's degree (Mgr.) in this field for my diploma thesis on the topic "Specificity of the expression of a literary text in film speech". Later, at the University of Prešov, I also continued my doctoral studies in the field of Slovak language (2001 – 2006) and in the field of general linguistics (2007 – 2011). In 2011, I defended my dissertation on the topic "Analogistic and anomalistic principle in codifications – substantive declension" and received the title of doctor of philosophy ("philosophie doctor" – PhD.).

Tanulmányaim:A szlovák nyelv és irodalom szívügyem volt már a kassai Aquinoi Szt. Tamás Gimnáziumban, ezért között az Eperjesi Egyetem szlovák nyelv és irodalom szakán tanultam 1996 – 2001 között. Az egyszakos tanulmányokhoz felvettem a pedagógiát is, hogy taníthassak a felső tagozaton és a gimnáziumban. 2001-ben védtem „Az irodalmi szöveg kifejezésének sajátossága a filmbeszédben“ c. diplomamunkámat mesterfokon. Tanulmányaimat doktoranduszként folytattam (2001 – 2006 szlovák nyelv, 2007 – 2011 általános nyelvészet). 2011-ben védtem meg disszertációmat „Analogisztikus és anomalisztikai elv a kodifikációkban - tartalmi deklináció” címmel és PhD fokozatot szereztem.

Mesterháziné Papp Márta vagyok, tanító – angol műveltségterületen – és angol nyelvtanár. 2004 óta a Piliscsévi Általános iskola dolgozója. 2024. február óta pedig az iskola igazgatóhelyettese.

Öt gyermekem van, felnőttől az kisiskolásig különböző korosztályokban. Hogy miért is fontos ezt megemlíteni? Mert napi szinten kell otthon is megtalálnom velük a közös hangot, aminek az iskolában is hasznát veszem. 4. osztálytól tanítok angolt, szinte minden évfolyamon. Néhány éve egy nyelviskola tanáraként egészen kicsikkel is foglalkoztam;a nyelvtanítás, nyelvelsajátítás ezen területébe is belekóstoltam. Óráim általában jó hangulatúak, ha lehet, játékosak, de ehhez természetesen a tanulóknak is partnernek kell lenni. A modern kor gyermekeit a modern kor vívmányait is felhasználva kell tanítani ezért nekem is folyamatosan fejlődni kell, frissítenem kell a tudásomat.  Igyekszem nem szigorú, hanem következetes lenni. Velem lehet beszélgetni, hozzám bármikor fordulhatnak a diákok.  Benne vagyok minden „buliban”, jelmezbe bújok, szívesen játszom a gyerekekkel, kirándulás szervezésekor is partnerként kezelem őket.

Igazgatóhelyettesként is annak a híve vagyok, hogy összhangban tudjunk együtt dolgozni mi, mindannyian az iskolában. Itt nemcsak a kollégákra, hanem a diákokra és természetesen a szülőkre is gondolok.

Babits Mihály sorait nagyon az enyémnek érzem:

„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”

Hanczvikkelné Sárfi Mónika vagyok. 

Gyógypedagógus, mozgásterápiás fejlesztő szakember (Kulcsár-torna, Alapozó terápia). 

Tanulmányaimat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola karán végeztem pszichopedagógia és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakokon. 

Jelenleg Piliscsabán az óvodákban dolgozom főállásban, és emellett a Piliscsévi Általános Iskola alkalmazásában is állok. 

Az iskolában a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek fejlesztését végzem. Próbálom játékos oldaláról megközelíteni a tanulást, hogy ezeknek a gyerekeknek is örömet tudjon okozni és könnyebb legyen az ismeretek elsajátítása. 

"Amikor diagnózis alapján ítélsz meg valakit, kihagyod képességeit, szépségét és egyediségét."

,,Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem.” (Móricz Zsigmond)

1981-től 2021-es nyugdíjazásomig a Piliscsévi Általános Iskola tanítója, később magyar nyelv és irodalom szakos tanára, majd 2003-tól intézményvezetője voltam. A 2021/22-es tanév II. félévétől óraadó tanárként tanítom a felső tagozaton a magyar nyelv és irodalom tantárgyakat. Öröm számomra a tanítás, melynek során fontosnak tartom a tanulók érdeklődésének és a tanulás iránti vágyának felkeltését. Tanóráimon barátságos, jó hangulatú légkör megteremtésére törekszem, nyitott vagyok a tanulók kérdéseire, problémáira, ötleteire.    Külön figyelmet fordítok a tanulási nehézséggel küzdő tanulók megsegítésére és a tehetségek felismerésére, gondozására. Célom, hogy tanítványaim a különböző kommunikációs helyzetekben, szóban és írásban is helyesen, szabatosan tudják kifejezni önmagukat. Szeressék, tiszteljék a magyar nyelvet, tegyenek szert biztos szövegértésre és váljanak olvasó emberekké. Az irodalmi művek feldolgozása során kiváló lehetőségem nyílik érzelmi nevelésükre is, ezzel szeretném segíteni személyes boldogulásukat, társadalmi beilleszkedésüket és sikeres helytállásukat a középiskolában.                                                  És mindennél nagyobb öröm, hogy ezt szülőfalumban, egykori általános iskolámban tehetem meg!

Maduda Ildikó

„A diákokat gondolkozni kell megtanítani, nem arra, hogy mit gondoljanak.”

/Margaret Mead/

Gongola-Sztancsik Katalin vagyok, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanár, hitoktató. 2008-ban végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, azóta általános iskolában és középiskolában is dolgoztam. 2019 óta vagyok a Piliscsévi Általános Iskola tantestületének a tagja, a két idősebb gyermekem is az iskola tanulója.

            Az itt töltött idő alatt magyart és etikát tanítottam a felső tagozaton, illetve osztályfőnök is voltam. Jelenleg gyesen vagyok a harmadik gyermekemmel, de a babázás mellett aktívan részt veszek a közösség életében: a férjemmel a Piliscsévi Kisboldogasszony Katolikus Karitász csoport alapítói közé tartozunk és a Karitász kórus vezetőiként sok program, műsor szervezésében is részt veszünk.

            Az otthon töltött évek után örömmel térek majd vissza a hivatásomhoz. Legfőbb célom az, hogy segítsek gyerekeknek elsajátítani az anyanyelv helyes használatát, és közelebb hozzam a diákokhoz az irodalmat, valamint megszerettessem velük az olvasást. Meggyőződésem, hogy az olvasó gyerekből gondolkodó felnőtt válik. Bízom benne, hogy az iskolánkban megszerzett tudással a diákjaink a középiskolában is megállják majd a helyüket, és boldog kiegyensúlyozott felnőtté válnak.

 „Egyetlen szabadságot tudok, és ez az elme szabadsága.”

  /Antoine de Saint Exupery/