Előre leszögezem, hogy 60 évesen röviden bemutatkozni majdnem reménytelen. Minél
hosszabb egy életút, annál több a tény. De kell-e tudni mindent a másikról? Mi lehet a fontos?
Tanító és pedagógia szakos középiskolai tanár vagyok. 50 baranyai év után jöttem a Pilisbe, ide
Piliscsévre. Van két nagyszerű és tehetséges felnőtt gyerekem. Van egy nagyszerű társam. 39
szenvedélyes év köt az oktatáshoz. Tanítottam általános iskolában, dolgoztam gimnáziumban.
Nagyszerű mestereim voltak.
Mottót ritkán használok. Annyi jó van, képtelenség választani. Egy valamikori barátom ezt
használja:
„Az ember a tengerrel határos.” (Jelena Svarz: Antropológiai földtan) Talán ez. Benne van
minden végtelenség: a végtelen tér, a végtelen tudás, a végtelen szeretet, az egyszeri,
megismételhetetlen ember...
Szakmánkhoz legközelebb a végtelen tudás áll. Magam a tanítás során azt szeretném, hogy erre
a végtelenségre hívjam fel a diákjaim figyelmét, hogy átéljék, hogy mekkora öröm ezt
elsajátítani, hogy mekkora ajándék, hogy maguk választhatják ki, melyik érdekes nekik.
Azt nem tudom megmutatni, hogy milyen a világ, mert az én világom csak nekem olyan. Abban
tudok segíteni, hogy kinyissák a szemüket és nézzék meg maguk, hogy nekik milyen. Talán ez
a legfontosabb feladatom, és ez nem kevés.