Ivádyné Lévai Eszter vagyok. Nógrád megyében, Jobbágyiban nőttem fel, egy kis faluban, ahol a természet közelsége és a közösség meghatározó része volt a mindennapjaimnak. Ma férjemmel és három gyermekünkkel Pilisszentivánon élünk, ahol igazán otthonra találtunk. Amikor a letelepedés helyét kerestük, ennek a környéknek a nyugalma és szépsége azonnal megfogott bennünket.
Felsőfokú tanulmányaimat az ELTE Természettudományi Karán végeztem, ahol környezettan alapszakon, geológia szakirányon szereztem diplomát. Ezt követően pedagógiai asszisztensi képesítést szereztem, majd az egri főiskolán kezdtem tanulmányaimat kémia–földrajz tanári szakon. Bár ez nem a leggyakoribb párosítás, a kémiát az egyetemi éveim alatt igazán megszerettem, a földrajz pedig mindig is közel állt hozzám – így a geológia iránti érdeklődésem ebben a formában tovább élhetett.
Levelező képzésben tanultam, így már a tanulmányaim alatt is tanítottam: Tinnyén kémiát, földrajzot és természetismeretet, Piliscséven pedig óraadóként kémiát. Az egri tanári képzést végül nem fejeztem be, mert várandós lettem a kislányommal, később pedig más irányba indultam: Gödöllőn környezetmérnöki mesterszakon diplomáztam.
A tanítás azonban mindvégig az életem része maradt. Már egyetemi éveim alatt is rendszeresen korrepetáltam általános iskolás diákokat matematikából és természettudományos tárgyakból. Ez a tevékenység mindig rengeteg örömet és sikerélményt adott – számomra is, és a tanítványaim számára is, amikor láttuk a fejlődést, az eredmények javulását. Magántanárként tértem vissza a munka világába, és ezt a hivatást ma is nagy örömmel folytatom.
2023-ban a helyi általános iskola keresett meg azzal a felkéréssel, hogy óraadóként tartsam meg a kémia és természettudomány órákat felső tagozaton. 2025 szeptemberétől pedig ismét Piliscséven dolgozok, pedagógiai asszisztensként.
Munkám során arra törekszem, hogy támogassam a pedagógusokat, segítsem a diákokat, és hozzájáruljak ahhoz, hogy az iskolába járás és a tanulás ne kényszerként nehezedjen rá a gyerekekre, hanem lehetőségként tekintsenek rá. Hiszem, hogy a tanulás élményszerűvé tehető, hogy ehhez én is hozzájárulhatok segítőként – és szeretném, ha a piliscsévi dákok tudással, élményekkel és önbizalommal felvértezve lépnének tovább az iskolapadból.