Piliscsév község a Pilis-hegy lábánál, csodálatos természeti környezetben fekvő település. Lakosainak száma 2400 fő körül mozog, akik közül kb. 200 felnőtt korú vallja magát szlovák nemzetiségűnek. A szlovák lakosság betelepítése az 1700-as évek elejére tehető. Piliscsév, nemzetiségi hagyományai ápolásában nagy múltú település.
A régi, magyar község, nevével először 1274-ben találkozunk. Első általunk ismert birtokosa Csévi Róger fia, László volt.
A török megszállás alatt elpusztult a falu és csak a 17. század végén 18. század elején települhetett újra. Nagy, vagy Boldog Csévnek is nevezték. 1779-ben és 1824-ben, szántás közben, római mérföldjelző oszlopok kerültek napvilágra.
A község oktatásügye szolgálatában, egy 1836-ban, a plébánia mellett épített iskola állt, addig a kántortanító lakásában tanultak a gyermekek. 1892-ig csak egy osztály létezett, míg ebben az évben megszervezték a II. osztályt. Mindkettő tágas tantermekben tanult. Tankötelesek száma: 254, a tanítási nyelv: magyar-szlovák.
A felekezeti iskolát a község tartotta fenn, amely támogatást kért időnként a káptalantól. Iskolai könyvtára, testgyakorló tere nem volt, kézimunkát nem tanítottak ebben az időben.
A kántortanító lakása elkülönült az iskolától.
Az 1838-ban már létező uradalmi faiskolában tanították a gyerekeket a gyümölcsfák ápolására. A XVIII-XIX. században európai jelenség, hogy papok, lelkészek, néptanítók az újkori mezőgazdasági forradalom élharcosai.
1900-ra már szükség volt harmadik tanteremre és tanerőre.
Az 1900. június 17-én megjelent hirdetésben a szlovák nyelv ismeretét előírták az alkalmazandó tanítónak.
A XX. század elejéről néhány statisztikai jelentés megtalálható a csévi plébánia iratanyagában. 1903/1904-es kimutatás szerint az államilag segélyezett felekezeti iskolában 234 gyerek iratkozott be. A négy tantermet használó iskolában 6 osztály tanult (osztott). A tanítási nyelv magyar. Az 1903-as általános érseki helynöki utasítás értelmében a hittant is magyar nyelven oktatták (előtte szlovákul), illetve ha szükséges volt, mindkét nyelven el kellett mondani a tananyagot.
Római katolikus: 252. Anyanyelv: magyar 14, szlovák 238.
Az 1907/1908-as kimutatás szerint a vallástant ismét szlovákul tanították, március 15-ét megünnepelték.
Az 1908/1909-es kimutatás szerint ekkor még sem gazdasági ismétlőiskola, sem kisdedóvó nincs a faluban.
Az iskolaépület tulajdonosa a hitközség és Stern Márk. A tanítás osztott és osztatlan osztályokban folyik, külön van az első és a második, együtt a harmadik és a negyedik fiú és együtt a leány, az ötödik, hatodik vegyes. Létszám: 261, római katolikus vallású: 259, egy református és egy evangélikus gyerek van.
Anyanyelv: magyar 11, szlovák 250. Magyarul tud 111. A négy tanítóból 3 tud szlovákul.
Csév község képviselőtestülete 1908. szeptember 15-én hozott és törvényhatósági jóváhagyással ellátott határozatát, a vallás- és közoktatási miniszter elfogadta. Ennek értelmében a római katolikus népiskola érintetlenül hagyásával 1910. szeptember 1-től magyar nyelvű állami népiskola felállítását rendelte el egyelőre 4 tanerővel. A községet kötelezte egy 5 tantermes iskolaépület megépítésére. Előírta, hogy a község köteles az iskolával kapcsolatosan szervezendő gazdasági ismétlőiskola céljára megfelelő gyakorlóterület és összes dologi kiadását biztosítani. (Addig csak általános ismétlőiskola működött a faluban.)
Az állami iskola felállítására azért került sor, mert a káptalan a központi fekvésű telkét iskolai célokra nem adta oda. Megfelelő feltételekkel és pénzzel pedig a politikai község rendelkezett. A századforduló környéki magyarosító politika tetőpontjának tartja a szakirodalom a kultuszminiszter Apponyi Albert gróf után Lex-Apponyinak nevezett törvénycsomagot, ami előírta, hogy a felekezeti iskolafenntartók csak akkor részesülhettek államsegélyben, ha az iskola tanítási terve és tanulmányi rendje megfelelt a törvény előírásainak, azaz magyarul tanítottak, a központ által jóváhagyott tankönyveket használták stb. Az 1908-ban elfogadott újabb törvény a népoktatást ingyenessé tette. Ez az önmagában haladó és pozitív intézkedés viszont hátrányosan érintette a felekezeti iskolákat, közöttük a felekezeti nemzetiségi iskolákat, akik így elestek a tandíjtól. Államsegélyt viszont nem kaphattak, vagy nem is akartak kapni.
A káptalan 1500 frt-ja a felekezeti iskola fenntartására nem bizonyult elégségesnek. Más fedezet hiányában ez az iskola megszűnt. Az új iskolaépület megépítéséig a régi iskola termeit bérelte (kettőt) a község.
Az általános ismétlőiskola 1926-ban gazdasági továbbképzővé minősült át.
Az 1930-as évekre 5 tantermes, 7 tanerős állami elemi iskolában általában 300-340 körül mozgott a tanulói létszám. A gazdasági továbbképzőben átlagosan 152 tanulót oktattak.
A tanerők vallása római katolikus volt. 1942-ben fordult elő először, hogy más vallású (evangélikus) tanítót alkalmaztak. A római katolikus lelkész tiltakozott az alkalmazás ellen, arra hivatkozva, hogy csak két másvallású bányászcsalád él a faluban. A tankerületi főigazgató azonban a kérést - a tanító eltávolítására - elutasította.
Az iskola ifjúsági könyvtára 300 kötetes, a népkönyvtár, melyet 1927-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól kapta a község 220 kötetből állt.
Iskolaépületünket 1986-ban bővítették, amikor 4 tanterem, 4 kisebb terem /gazdasági iroda, nevelői szoba, informatika terem, szükségtanterem/ hozzáépítése, vizesblokk, központi fűtés kiépítése történt meg. Ezzel lehetőség nyílt az addigi kétműszakos oktatás helyett a délelőtti tanítás bevezetésére.
Az azóta eltelt időszakban – a fenntartói gondoskodásnak és pályázati támogatásoknak köszönhetően – számos felújításra, korszerűsítésre került sor.
Kugler Judit Katalin
igazgató
Piliscsévi Általános Iskola
2519 Piliscsév, Iskola utca 1-3.